A „Belső fényspirál” – saját kötet és pénz-fődíjas versíró pályázat zsűrijének összetétele és helyezett versei a következők:

Beri Róbert – költő, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5914748

Csák Gyöngyi – költő, író, a Magyar Írószövetség tagja

http://www.muveszetek.hu/csakgyongyi/

Gyimesi László – költő, irodalmár, a Magyar Írószövetség tagja

http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyimesi_L%C3%A1szl%C3%B3_Lajos

Lajtai Gábor – költő, a Napsziget Irodalmi Folyóirat szerkesztője

http://www.muveszetek.hu/lajtai/

Payer Imre – József Attila-díjas költő, esszéista, irodalomtudós

http://hu.wikipedia.org/wiki/Payer_Imre_%28k%C3%B6lt%C5%91%29

Petz György – költő, író, Szépírók Társasága egyesület

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=34377846&nid=6161473

Szinay Balázs – író, költő, irodalomkritikus a Comitatus folyóirat szerkesztője

http://comitatusfolyoirat.blogspot.com

Zalán Tibor – költő, író, dramaturg

http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/home

Első helyezett:
 

Kocsis Gabriella

Részegen

Minden korty után üvegebb az Isten.

Az ördög meleg, krisztusi és árva.

Bénaként jött, csak, hogy igazán öleljen,

milyen szagos a meghatódottsága.

Ilyen gyönge álmosság az ember,

ringatózásában csökik meg a vére.

Mikor ébred, elered és nem mer

felkelni a testének helyére.

Az vagyok, mint mindannyian: kurva,

egyszerű és elhibázott csönd.

Ki mondja meg, hogy miből lettem gyúrva?

rossz literekből, mélyen, odafönt.

Második helyezett:

Péter Éva Erika

Holnap-fénykép

Borzas lámpafények verekszenek
szándékok megkövesedett utcáin,
az arcukon átfutó enyhe pír kármin.
Aranyvesszők ringnak, mind egy-egy zsineg,
 
és szétfolyó cigarettafüst a hold.
A járdákra fittyedt az éjszaka szája,
pár krókusz árnya a csendet kaszálja:
egy városba kell ennyi imbolygó kobold.
 
Az egymásnak vetett vállú tömbházak
közös tartása csupán vak látszat,
mert olyanok mind, akár az emberek.
 
Szemükből kiesett a holnap fényképe,
az álmoknak egyetlen felriadás a vége.
És az a maradandó, mi sosem lehet.

Harmadik helyezett:

Mészáros László

Féltelek

Hideg szirmokról reszket fel a harmat,

valami más virít, mint ami virág.

Szívünkből, Kedves, még mennyit akarhat

e hunyt szemekkel tapogató világ?

Fortély hálóiból szőtt, idegen szél

fonja szálaiba egymást kért szavunk.

Mi is lehetne szebb, míg a csend beszél,

hogy koccanó pillantásunkba halunk,

rejtőző csillagok szikrái alatt?

Szelíden, ahogy a tavasz felriadt

színein tisztulnak le a vén telek.

Miként bokrok kócos ágain feszül

meg lepke, s szárnya terhével szembesül:

majd elejt az álmom, attól féltelek.

Negyedik helyezett:

Doktor Virág

Gondolatfonál

A nap eloson. Elbújtatva fényét

Elszunnyad e szikrázó szembogár.

Párnára hajtja mindenki fejét,

Kit nem tart éberen gondolatfonál.

Feslett ingét kitűrve leng a csönd,

Hánykolódva függeszkedik rojtjain

Néhány nyugtalan-lázadó föltevés,

Mint tűzhányó az elme romjain.

Ötödik helyezett:

Banka László

Hajnali órák

Hűvösek e hajnali órák
és a borzas lámpafény sem
melegít. A kocsiplató zörög,
hordják szét a szódát.
A szelet hideg rázza,
libabőrösen felnyerít
miközben megannyi ráncolt
szemöldök, anyjától régen
elvágott köldök ásít balga
pofámba szemtelen.
Zsebembe dugva egy szelet
szerelem...
Álmom még vállalom ül.
Könnyű teher és zöldséget
beszél. Borzolja kedélyem
a sok savanyú ember...
arcuk a világ fájdalmáról regél,
miközben oly színes
e szürkén bágyadt forgatag
és sehol egy viszonzott mosoly?
Sebaj! Tárcámban találok valahol.
Hűvösek e hajnali tájak,
a jelzőlámpa fáradatlan robot,
lassan puha ágyat vet a Hold
és feje alá gyűr egy marék csillagot.

Különdíj:

Fekete Orsolya /23 éves/

Eszmerendszerek

Hiszek isteneket. Mindegyiket.-

mert hnni vágyom,

hogy elvetett karcolat lehetek

kőtábláikon.

s nem csak a senki földjére tévedt

kóbor sugarak

vetülete vagyok az Enyészet

pillái alatt

s bár nem táplál már a belém plántált

száz illúzió,

tán delejesít pár valóra vált

bizarr vízió.

s ha a kényszeres identitásvágy

zsúfolásig telt

kelepcéjében kalimpálok csupán ,

nyújthat-e mímelt

gondozást az anyagelvű vallás

steril szikéje,

ha vallom tanait, s tűröm bambán

hajtson élére.

ideák sokasága burjánzik

s integrál engem

bár lelkemhez ridegnek tűnik

ember és isten

egyformán, így mától el is hagyom

dilemmám. Cirmos,

csillámporos talajon taposom

tovább lábnyomom