A „Megújulás - Költők szabadsága” – pénz-fődíjas versíró pályázat zsűrijének összetétele és helyezett versei a következők:

Beri Róbert – költő, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese

http://www.poet.hu/user/Bero

Csák Gyöngyi – költő, író

http://www.muveszetek.hu/csakgyongyi/

Kónya Gábor - költő

http://comitatusfolyoirat.blogspot.hu/2012/05/konya-gabor-versei-rolunk-vers-nehany.html

Payer Imre – József Attila-díjas költő, esszéista, irodalomtudós

http://hu.wikipedia.org/wiki/Payer_Imre_%28k%C3%B6lt%C5%91%29

Pethes Mária - költő
http://alkoto-haz.hu/?q=node%2F2348

Petz György – költő, író, Szépírók Társasága egyesület

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=34377846&nid=6161473

Serfőző Attila – költő, író, festőművész, a Héttorony irodalmi portál vezetője

http://www.serfozoattila.hu/

Zalán Tibor – költő, író, dramaturg

http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/home

Első helyezett:

Póda Csanád

Délibáb
 

kereslek megint de nem létezel
te vagy imaginárius doktorom
a parnasszus szélén
árnyékod ahogy a földre vetül
a természet sarjad rendületlenül
mert hívlak bár szólítalak
mégis olybá tűnik üres ez a lak
s amit dérnek hittem csalóka
csupán fénynek játéka durva móka
szavakat libbentek forró nyári illaton
de az éterben érezlek nem oldalamon
s mint üres szavak szakadatlan szállingózása
csendesen csitulgatsz cseppnyi csókokon

Második helyezett:

Mátyás Ferenc

Metro

(Reggeli száguldás hármas anapesztusban)

Csupa zaj, csupa bűz lengi,

ki betér el akar menni,

tekereg, kanyarog, hernyó

szívemet viszed el metró.

Huzatod kilövő szmogpor:

bekerít, betakar, tombol.

Peronon vacogok, nem jó,

gyere már kicsi kék metró.

Jegyenincs szövegel, kaller

odamegy, felesel, saller.

Ragyogó csatazaj, retró,

ez a hely: Budapest metró.

Harmadik helyezett:

Zajácz Edina

Vízió

Kabátom bolyhos, fekete..
vágy-szülte fiam ringatom.
Irgalmas égbolt kék szeme,
arca virágzó, néma som.

Megáll a vonat, fekete...
lelkem régen zabolázott.
Valaki kiszól: Gyere be..
ősidőktől fogva állsz ott.

Robog a vonat, fekete...
fejünk megadón földre csüng.
Itt nem kérik a jegyet se,
egyszer mind elcsendesedünk.

Negyedik helyezett:

Lukács Mária

Ideák

Az elhajló fák hűs neszében,
bőrkötésben Isten hidege
megvesz, hétről hétre összegyúr,
két szerető kézzel engem fest

újra, álljam a téli sarat,
melyet fojtó haragom dagaszt;
várjak türelemmel tavaszig,
minden pirkadat szakadásig.

A fényes szelek felém futnak,
bent öreg suhanc mindig velem,
mellében vitorlák dagadnak -
orchideákat lát szememben.

Ötödik helyezett:

Bender Máté

Lacrimosa

Van olyan perc, hogy az ember az égen a csillagok üdvét látva,

Mint a hideg hold, halvány szemmel pislog s néz a világra.

Kifakult szőnyeg a sors, fura rojtján mélázón, dideregve

Nyúlik a múlt, míg hallgat a balga nap és vérző szigetekre,

Puszta hegyekre sodorja a lelket erős, eszelős viharokban,

Reszket a hús és akkor akar diadalt kiabálni, ha szótlan.

Ilyen unt percben bandukol énem, a léptén sebeim nyílnak,

Mindene fáj, hite sincs vele már, keze tört zene, éneke mind vak,

És csupa por, mit kincsnek tartott, díszes partok a tűz közt,

Hogyha nem éget csendje, ha érted, m’ért lett, vidd és üldözd!

Inga igézet, mit ma kivégzek, bár a füledben cseng még,

Holt helye mélyén eltűnök én is, mintha keserved lennék.

Különdíj:

Pásztor Evelyn /19 éves/

Zsoltár

Lelkem, mint fehér galamb száll,
Száll messze, kietlen vidékre,
Sorsunkat körülövező rejtekére.
De pillanatának percében megáll.

Véd a messziség, a sodró ár
Kiabál a szél, a táj.
Bejártam ezt én már. Igen, Lelkünk szép.
Dermesztően élénk.

Fehérsége tucatként oszlik,
Bánatunkra, szépségre bomlik,
Titkos bűn övezve tépi szét,
Meggyötört szárnyain a fényt.

Csontjaimban a velő élet,
Lelkemnek élénk üregébe,
Torkollik a vér, melynek szava
Örök mennyekig elér.

Galambom hozzád szól,
Ó Drága Végtelen Szív!
Szeretet s Nagyság hatalmas,
Még is elszáll, eltávozik.
Eltávozik mi kép, mi lét.
De reménnyel veled száll.
Talán egy nap még megtalál.