Első helyezett:

Balogh Sándor  

blicc

az élet-buszon ért a kegy 
büszkén sárgálló vonaljegy 
lehettem 
zsebedben 

a korlátnál elnyújtózón állva 
édes parfümöd szívott magába 
s még most is egyre ahogy írom 
lassan beleremeg hologramcsíkom 

hogy érezzelek mély levegőt vettem 
az oktogonhoz így értünk mi ketten 
s mondjanak rosszabbat ha van 
láttam belőled kihullani magam 

elfelejtesz rám lépsz ott hagysz 
az ellenőrnek majd magyarázkodhatsz

Második helyezett:

Vados Anna

Blank verse

Veszítsd el és örökre a tiéd.

Ha elfojtod, füstjébe fúlsz; ha nem,

Lángja öl meg s kialszik általad.

Világ és alvilág egymás nélkül

A szintézisre képtelen. Mégis,

Ahová tetem hull, kicsírázik

Valami új s így minden zsenge kor

Gerincét ős-férgek cibálják szét.

Ez az irtózatos, rideg spirál

A teremtés maga.

Harmadik helyezett:

Péteri Judit

Extázis a karosszékben

Egy halovány bárányfelhőn lebegek,
testem lenn hagytam, a mélyben valahol,
itt fenn, boldogabbak a nincstelenek,
hisz vágyakat csak az álmodó habzsol.

Hallom az ősi, ösztönből zenélő,
bágyadt angyalok mámorító dalát,
átélek ezer életet sem féltő,
reinkarnált, önpusztító csók-csatát.

Pajkos fénynyaláb töri meg a kéket,
átfolyik összezárt ujjaim között,
vakítón mutat szivárvány színképet,
mely öröm-könnycseppem prizmáján törött.

Különdíj:

Biró Krisztián
 

Egy csoda temetése

- Oly fakó most minden, mintha múlna

Vágyunk a mi rebellis vérünkkel

Más ajtaján dörömböl

S mi most is álmodozva nézünk fel

Kiásott sírgödörből

- A felhőkkel takart csillagunkra

- Nem vigyáztunk rá, így tépte orkán

Hamis volt, de legalább a miénk

Szólt egy harangszó máig

S most oly könnyedén felkötnél, miként

Két srác akasztófázik

- Egy unott, fárasztó énekórán

- Régebben könnyeid itt töröltem

Ez volt a mi kis titkos várunk, mit

Képtelenség bevenni

S most nincs ölelés, csók, úgy állunk itt

Hogy nem tudunk szeretni

- S bámuljuk egymást a sírgödörben

Elég mély lesz az álmainknak?