A másságot azért érdemes tisztelni, mert a világ nem más, mint a másságok összességének egysége. Idézet tőlem.

Milyen érdekes, hogy a magyar nyelvben a „másság” alapvető értelemben a szexuális identitástudatra korlátozódik, ha valakire azt mondják „más”, mindenki tudja, hogy az illető a saját neméhez vonzódik.

És ezt nem szeretjük. Nem is nagyon toleráljuk. De mi emberek semmit sem szeretünk ami, nem olyan, amilyennek szerintünk lennie kellene. A közép-kelet európai népekre amúgy is jellemző, hogy csak egyformaságban tudnak gondolkodni, ezért „telepedhetett” ránk „kívülről” a mindenkit egységesíteni akaró kommunista diktatúra, de bármelyik diktatúrát említhetném, ami az EGYÉN-ek sokszínűsége helyébe a néhányak gondolata által megszabott MI tudat szürke masszájába akar bepréselni minket, embereket. Szakemberek állítják, hogy a lelkünk kétpólusú, azaz kétnemű, mindenki hordozza magában a másik nem tulajdonságait, amikor magzati korban kiderül, hogy melyik nemhez tartozik valaki, akkor a másik nem lelki tulajdonságai lesüllyednek a tudattalanba, hogy a felnőtté válás útján a kamaszkorba érve ezek a tulajdonságok egy másik nemű ember külső közeledésének, később eggyé válásának kerülőjével ismét bekerüljenek a tudatunkba. Csak azt hozhatjuk kívülről, amit magunkban hordozunk. Elég ha a rezonancia törvényére gondolunk. Egyetlen y kromoszóma dönti el, hogy férfiember vagy nőember lesz valaki.

És mennyi minden befolyásolja, hogy ezzel a nemmel mennyire tud azonosulni valaki! A belénk kódolt genetikai program dönti el, hogy miképpen is állunk a saját és így a másik nemhez. Bár a program nem „csinálja”, hanem mutatja, hogy belül a tudatunkban mi is történik igazán. Képzeljétek el, ha tényleg mindkét nem tulajdonságait hordozzuk magunkban, akkor mondjuk férfiként beszélgetve egy vonzó férfival, mi történik, ha a bennem élő számomra tudattalan női pólus „rámozdul” erre a férfira? Normális esetben semmi, de aki tud befelé figyelni, az észreveszi, ezeket a rezdüléseket is. Ezen keresztül kapcsolatba léphet a saját tudattalanjában élő nővel. Már ha akar. Meggyőződésem, hogy senkit sem lehet kívülről semmilyenné se tenni. Minden belül dől el, és jó ha tudjuk, hogy  programozók is mi vagyunk.

A melegfelvonulásról meg csak annyit: ha nem tudósítani róla a média, a „normális” emberek meg nem figyelnének oda rá, hiszen kit érdekel, hogy ki kivel, mit csinál? Akkor rövid idő alatt megszűnne minden ilyen jellegű felvonulás.

Egyébként lehet, hogy ha hozzáértő lélekbúvár foglalkozna az ilyen megmozdulások legnagyobb ellenzőinek a lelkével, ezek az ellenzők rövid idő alatt meglepődnének, hogy mit is rejt saját tudattalanjuk. Hiszen az azonos dolgok taszítják, az ellenkezők vonzzák egymást.

Köszönöm a figyelmeteket.