Más vagyok!

Más voltam!

Más leszek!

Más akarok lenni!

Huh, kimondtam!

Bevezetés:

Régóta kutatják mi az oka a homoszexualitásnak. Egy gén, egy nevelési probléma, egy szellemi fejlődésben bekövetkező rendellenesség? Vagy nem is rendellenesség, hanem mi vagyunk túl prűdek, konzervatívak és nem értjük?

Van aki elfogadja, van aki nem, sőt utálja a „buzikat”. Direkt írtam ilyen vulgárisan, hiszen a szóhasználat sem mindegy állítólag. A homoszexuálisok számára a „buzi” elfogadhatatlan, kifejezetten sértő kifejezés. A „homokos” elmegy, a „meleg” még az, amit elfogadnak. Valószínűleg egy skinhead szájából sem fogjuk hallani, hogy „Te mocskos meleg!” vagy „Kis rohadt más!”. Ha már a kutatók e terület szakértői sem tudnak mit kezdeni a homoszexualitással, valószínűleg nekünk sem lesz könnyű megoldani a kérdést. De ismerve az Édentől Keletre Csoport kvalitásait, még ez sem lehetetlen.

A másság közgazdasági megközelítése:

A másság nagyon is összeköthető a közgazdaságtannal több szempontból is.

Először is a másság az elmúlt időszakban divathullám lett, mely úgy gondolom ugyanúgy a globalizáció és az amerikanizálódás réme, mint a hamburger. Kicsit későbben ért ide – hála a kommunizmusnak -, de ideért és most már senki nem lepődik már meg azon, ha két szőke bombázó smárol a diszkó közepén – férfiaktól ez még nem elfogadott.

Divat lett „buzinak” lenni. A marketing, az önmarketing réme. Ha egy sztár lefekszik egy nővel szinte senkit nem érdekel, de ha kiderül, hogy homokos, az egekbe szökik pl. a lemezeladása (pld: Gerorge Maichael). Sajnos így nem kell zenei minőségre törekedni, elég csak a saját neméhez vonzódni. Akár csak látszólag, üzleti szempontból. És az már régen rossz, ha nem a sok hallgatástól meleg a lemez.

A magyar médiában, és az ahhoz kapcsolódó különböző szórakoztatóipari ágakban rengeteg lett így a meleg, valószínűleg üzleti szempontot is szem előtt tartva, Az úgynevezett stylistok, divattervezők: Lakatos Márk, Mahay Tamás, a showman Friderikusz egyaránt vállalják. Pontosabban Mahay és Friderikusz sok esetben csak utal arra, hogy homok került a gépezetbe, mégis mindenki tudja ez által. Népszerűségük pedig így az egekbe szökik.  Tehát homokosnak lenni lehet, hogy átok, lehet, hogy áldás, de hogy sok esetben business, az biztos!!

A homoszexualitás jogi megközelítése:

A magyar és sok más ország nemzetközi jogrendszere azt mondja ki, hogy nem lehet faji, vallási, nemi diszkrimináció. Nem lehet azért kirúgni valakit, mert homokos. Nem lehet vásárláskor nem oda adni a kenyeret csak azért, mert valaki meleg. Teljesen egyetértek. De ott az érem másik oldala. Véleményem szerint nem szabad engedni a melegfelvonulást, mert sok emberben ez utálatot, felháborodást és agressziót szül. Elég csak a tavalyi melegfelvonulásra gondolni, melynek során verekedések voltak, és a btk. Több paragrafusa életbe kellett, hogy lépjen: garázdaság, testi sértés, vagyon elleni bűncselekmények. És egy kicsit éreztem, hogy a melegek provokálják is a „nagyérdeműt”.

Nem használ az utcán sétáló nagymamáknak, gyerekeknek, stb. Szóval a melegfelvonulásokat mindenképpen korlátozni kellene, de legalábbis nem kivinni a „nagyérdemű” közönség elé.

Befejezés:

Nem lehet az AIDS-et kizárólag a homoszexuálisokra leredukálni, mert még ott vannak a heterók, a drogosok, a hibás vérátömlesztések, stb. Nem kell bántani a homokosokat, de úgy érzem, a homokos divathullámot meg kell állítani, mert a szexuális forradalom ezen formája a későbbiekben komoly problémákat szülhet a társadalomban. Egy néger nem tehet arról, hogy néger. Tételezzük fel, hogy egy homokos sem tehet arról, hogy homokos. Ha valaki más, azzal semmi gond nincs, de van más probléma, ha másokat is mássá akar tenni. Egyszer Hugle Hefnernek, a playboy magazin megalkotójának, császárának, aki több ezer nővel volt együtt feltették azt a kérdést, hogy volt-e már férfival szexuális kapcsolata. Azt mondta: „Igen, egy alkalommal eleget ittam ahhoz, hogy megengedtem egy fiatal fiúnak, hogy orális örömökben részesítsen.

-         Kipróbálná még egyszer?

-         Igen. De már csak nővel.