Művészet: 

A valóságnak bizonyos esztétikai elvek szerinti, a lényeget kiemelő tükrözése, megjelenítése, mint a társadalmi tudat egyik formája.

Szexualitás:

A másik nem iránti testi vonzódás, a nemi érintkezésre való hajlam.

Szexualitás a művészetben:

A művész szexualitásra irányuló, a művész egyéniségét is kifejező alkotó tevékenység.

Elsősorban a festészetben és a szobrászatban találkozhatunk a szexualitással a művészeti ágak közül, de a költészetben, főleg annak újfelfogású modern változatában szintén gyakran megjelenik a nemiség.

Nem biztos, hogy a művész minden alkalommal a saját szexualitását, irányultságát óhajtja bemutatni, hiszen tudunk olyan festőkről, akik gyönyörű meztelen nőket festettek, miközben ők maguk homoszexuálisak voltak. Inkább arról van szó, hogy a szex mindenkit érdekel. Az emberek egy részét megbotránkoztatja, másik részét viszont elbűvöli. Nincs a társadalomnak olyan rétege, akit hidegen hagyna a szexualitás. Nem mellesleg - feltételezhetően -, üzleti szempontból sem rosszak a szexuális tartalmú művek, hiszen könnyebben eladható termékeknek bizonyulnak.

Prostitúció:

A testüket áruba bocsátó nők foglalkozásszerű pénzkeresete, mint társadalmi jelenség; üzletszerű kéjelgés.

A prostitúció ugyanúgy jelen van a művészetekben, mint például a csendélet, vagy a szerelem. De miért?

Véleményem szerint, mivel köztudott, valamennyi nagy művész kereste a prostituáltak társaságát, nem arról van szó, hogy a prostitúció jó téma egy mű elkészítéséhez. Sokkal inkább arról, sok művész, ki egész életében magányos volt, és senkitől nem kapott szeretetet, egyfajta hálaként készített műveket prostituáltaktról. Az utcalányoknak beszélhettek titkaikról, elképzeléseikről, plusz még szeretetet, törődést is kaptak. Az már másodlagos, hogy anyagi haszon miatt.

A művészetnek tehát szüksége van a szexualitásra, a szexualitásnak pedig a művészetre. Nem feltétlenül kell egy képen meztelen nőt ábrázolni ahhoz, hogy szexuális kisugárzása legyen. Párizsban a Louvre-ban vagy a Musée d’Orsay-ban képek tömkelege található, melyen csak egy arc, vagy egy ruhába öltözött személy található, mégis a szex jut róluk az eszünkbe.

Szerelem és szexualitás:

Mint már korábban említettem, mind a két fogalom rendszeresen előfordul a művészetben. Létezik azonban egy érdekes biológiai jelenség. Nem minden esetben azt a személyt kívánja legjobban szexuálisan az ember, akibe szerelmes. Lehet, hogy az adott személy őrülten szerelmes kedvesébe, féltékeny is rá, de ha szexről van szó, nem tud úgy kibontakozni a kapcsolatuk. Egy másik személy, akit „csak” kíván, nagyobb szexuális örömöt nyújthat, mint akibe szerelmes. Aki ezt a jelenséget meg tudja magyarázni, sőt még a művészetben is meg tudja jeleníteni, véleményem szerint az a legnagyobb művész.

A szex mindig jelen volt életünkben, így a művészetben is, és mindig jelen is lesz. Ez így van rendjén. Amennyiben ez megváltozna, vagyis eltűnne a szex a művészetekből, azt hiszem, eltűnik az életünkből is. Az pedig a művészet halálát jelentené. És talán a miénket is.